ismételten eltelt egy nap. ma szerencsére nem kellett 30 percet az állomáson várakozni a felkelő nap hideg fuvallatában. a vonaton csak támasztottam a fejem és néztem ki az ablakon. néztem hogyan suhannak a fák, az égbolt és mi egyéb más. néha azért elgondolkodok, hogy mennyi különleges emberrel lehet találkozni. otthontalan szegény emberekkel, idősekkel kik tele vannak régi emlékekkel, tinédzserek, kik álmaik építő köveit gyűjtögetik és még sorolhatnám. a suli egész gyorsan eltelt, bár a feltört cipő okozta sarok fájdalmak kicsit tompítottak a gondolaton. de túléltem. rajzra bevittem néhány jónak mondható alkotásomat és megmutattam a tanárnak. azt mondta szépek és hogy nyugodtan próbálgassak. ennek örültem :) csak egy valamit nem értek: miért nem lehet elhinni, amit mondok ? ha egyszer úgy van és tiszta szívemből úgy érzek, akkor az úgy is van. pont.
mindjárt eszek egy kis sült csirkeszárnyat és átadom magam a tanulás élményének. késő délután meg kicsit kimegyek fejet szellőztetni.
Arrivederci signore e signori ! ha már olaszt is tanulok. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése