nap mint nap az utcákon és a vonaton sokféle embert láttam. főleg a vonaton, amikor unatkozok, mindig megfigyelem a körülöttem lévőket. és megmondom őszintén, sokszor elborzadok. de persze az utcákon is ugyanez a helyzet. mindenki szívja a büdös cigarettát, lökdösődnek, óbégatnak és mi egyéb más. a kedvesség, a mosolygás mindenki arcáról lemosódott. mindenki siet a munkába, iskolába, és az élet apró szépségeit maguk mögött hagyva léptet a maguk kis útján. a szeretet lassan kihal az emberekből (tisztelet a kivételnek !) nem tudom, mi válthatja ki mindezeket, de hogy nem jó irányba terelődik a világ, az már biztos. az milyen viselkedés, hogy azért ócsárolom a kalauzt meg emelem fel a hangom, mert nem vettem bérletet és megbüntet a kalauz ? ez a természetes. ha voltál ilyen felelőtlen, akkor viseld a következményt. olcsó kis kifogásokkal pedig semmit nem érsz. pedig nem is mérgesen szóltak az illetőre. ő meg begurult és káromkodott. szépek vagyunk, mondhatom. nem mondom azt, hogy mindenkinek érjen fülig a szája és ugrándozzon, de legalább egy kis mosolyt erőltethetne az arcára, vagy legalább elnézőbb lehetne a másikkal. olyan nehéz ez ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése