Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes.

Tökéletes. Ez az a szó, kifejezés, ami számomra nem létezik. Ebben a világban nem létezik tökéletesség. Nincs se tökéletes ember, se tökéletes munka, se tökéletes élethelyzet. Sokan vagyunk úgy, hogy találunk valakit, akiről azt hisszük, hogy ő bizony hibátlan, mindig ragyog és rá szeretnénk hasonlítani. Az emberek többsége ugyanis csöpögős, cukros mázzal van beborítva. Nem azt mutatják, ami legbelül lakozik. Elrejtik, elfedik, hatalmas 'púder' felhőbe burkolják. Az is biztos, hogy mindenki a tökéletességre próbál törekedni. Te is, én is. De egy idő után elérsz egy bizonyos határt, ahonnan akarva-akaratlanul sem tudsz továbblépni. És ezt a pontot tudjuk nehezen elfogadni. Hisztizünk, csapkodunk, mérgelődünk, fortyogunk. Velem is sokszor előfordult, nem tagadom. De próbálom elfogadni a tényt, hogy nem mindig sikerül minden, amit eltervezel. Hogy hiába töröd magad, sok dolgokon nem tudsz változtatni. És hiába szeretnél tökéletes lenni: Nem fog sikerülni. De tudjátok mit. Az ember pont ettől szép. Hogy nem vagyunk egyformák és hogy hibázunk. Ez tesz minket egyedivé, különlegessé. Ennél több pedig alig ha kelhet.