Csupán emlék, nem több...

Hihetetlen, hogy egy-egy remek, boldog, baráti kapcsolatból hogy válik puszta emlékkép. Én sokszor gondolok vissza azokra az emberekre. Fel tudom idézni a boldog perceket. Vissza tudok emlékezni a gondtalan, őszinte nevetésekre. Tisztán emlékszem, mikor és hogy találkoztam velük. Sőt, néhány pontos témára/képre/zenére is, ami szinte szállóigévé forrt közöttünk. Vajon ők is képesek erre? Vajon ők is gondolnak néha rám?

Minden bizonnyal nem.