Kapcsolatom az ősszel ♥

A mai nappal hivatalosan is beköszöntött az ősz, végre a nyári meleg után kellemes, pulóveres időszak vette kezdetét. Ennek örömére gondoltam megosztom Veletek, miért is szeretem úgy az őszt.

/Saját fotó/

Számomra az ősz egy egészen különleges, szinte varázslatos jelenség, a természet második tavasza. A táj csodás színekben pompázik, egy egyszerű iskolába/munkába sétálós alkalom is különlegessé válik, miközben gyönyörködünk a környezetünkben. Ilyenkor különösen jól esik valamilyen forró ital (legyen az kávé, tea, vagy kakaó), aminek elfogyasztása történhet hangulatos kis bisztróban, vagy otthon egy meleg takaróban burkolózva, egyaránt varázslatos lesz az élmény. Persze ez nem csak őszi elfoglaltság, de van abban valami egészen egyedi, amikor kint színesek a levelek, kellemes őszi szűrt fény hasít át az égbolton és közben kortyolod az éltető nedűt. Továbbá itt jön képbe az igazi cozy életérzés, a kényelmes kuckózás.
Ősszel remekül lehet kombinálni a ruhatárunkat; engem speciel rendkívüli örömmel tölt el, hogy felölthetem újra a kötött pulóvereket, kardigánokat, blézereket, kendőket, bokacsizmákat. Szívesebben hordok meleg földszíneket és a sminkemben is előkerülnek a mély tónusok, például erőteljesebb füstös szemsmink vagy egy bogyó színű rúzs.
Ilyenkor a legjobb beszervezni kirándulásokat, városnézéseket, minden egészen más hangulatba kerül, különösen a természetközeli helyszínek, például a hegyek és erdők. Az őszi erdei séta felér egy ujjá születéssel... ♥
Minden évszakban szeretek dekorálni, de ilyenkor különösen. Évente igyekszek beszerezni valamilyen kis újdonságot, így már egészen szép kollekciót tudhatok magaménak. Hihetetlenül izgatottá tudnak tenni a dísztárgyak, leveles füzérek, termések, dísztökök látványa. 
Na és aztán ott van a halloween fogalma is. Bár kis hazánkban nem elismert ünnep, szerencsére egyre nagyobb népszerűségnek örvend, különösen a fiatalok körében. Ez alól én sem vagyok kivétel, szeretek szinte mindent, ami ehhez kapcsolódik, annyira jó hangulata van. Minden évben tartunk egy kis összejövetelt ilyenkor a barátokkal (mindig másnál), ilyenkor közösen dekorálunk, beöltözünk, eszünk-iszunk, hangulatzenét kapcsolunk, ha úgy van, filmezünk is, nagyon szoktam imádni.

 

Fotózásról-mi is az annyi?

Egy ideje érlelődnek bennem néhány gondolatok a fotózásról, az árakról, az illemről, ami ezzel jár-már ami a fotó felhasználását illeti.

Sok laikus ember nem tudja, hogy egy-egy fotózás miért is kerül annyi pénzbe, amibe. Önmagában nincs ezzel gond, de a nemtörődömséggel és az ok nélküli kiakadással, felhánytorgatással igen. Sokan azt gondolják hogy a fotósok csak ész nélkül kattintgatnak, photoshopban valamit buherálnak és annyi. 
Megtörtént eset volt az első esküvői fotózásomnál hogy a férj ki volt akadva a képek mennyiségén (200 db megszerkesztett) pedig szinte ingyen vállaltam és rengeteg meló volt. Mindezt olyan stílusban és hangnemben vágta a fejemhez hogy szinte elsírtam magam.

Nem számolnak rengeteg tényezővel. A fotózással te fizikai és szellemi munkát is végzel, például egy egész napos esküvő rengeteg rohangálással és koncentrálással jár, hiszen egyszeri, megismételhetetlen pillanatok megörökítése történik. A felszerelésed árának is meg kell térülnie (ami azért egy középkategóriás szett esetén bővel súrolja a félmilliót), hiszen ezek a használat során folyamatosan elévülnek. Aztán ott van maga a szaktudás, a ráfordított idő, energia és pénz (ha például iskolát is elvégeztél). Folyamatos kommunikáció és együttműködés modell és fotós között. Aztán az utómunkálatok sem két kattintás. Persze én a természetesség híve vagyok, mégis a szelektálással és minimális korrigálásokkal (fényerő, kontraszt, ha kell retus, vágás) is sok idő elmegy, hiszen természetes, mégis profi végeredményt szeretnénk elérni. 
Pluszban el is kell valahogy jutnod illetve haza a fotózás helyszínére, ami ugyancsak költséggel jár. 
Hogy őszinte legyek, korábban én sem tudtam elképzelni, hogy mondjuk egy esküvőfotózásnál mi kerülhet százezerbe. Aztán ha az ember ezeket a dolgokat szépen végiggondolja, rájön. Persze vannak irreális összegek, amikkel én se értek egyet, de mindenkinek szíve joga hogy mit enged meg magának.

Amit még szeretnék megemlíteni és dühítőnek tartom, hogy sokan elfelejtik egy-egy feltöltött képnél megemlíteni az alkotót. Ennyi azért jár a fotósnak és én teljesen evidensnek tartom még akkor is, ha csak egy laikus barátom készítette. De mára mindenkinél hozzáteszem, így nincsenek félreértések.

Portré fotók

A fotózás továbbra is pörgött nálam, leginkább portréztam, kipróbálhattam komolyabban a cosplay fotózást is, így engedjétek meg, hogy néhány újabb fotómat megoszthassam itt Veletek.

 

Egy új élet kezdete-hamarosan

Sziasztok!

Az elmúlt egy évben szorgosan készültem az emelt magyar érettségimre, aminek meg is lett az eredménye hiszen felvételt nyertem a Károli Gáspár egyetem magyar szakára. Közvetlenül érettségi után nem nyertem sehová sem felvételt és akkor borzasztóan szomorú voltam, de igazán nem is tudtam, hogy mi lehet az én utam. Megszereztem a fotográfus szakmát, csodás közösségben tölthettem két tanévet, majd elhatároztam hogy magyar szakra megyek, az egyetemi képzések közül az fogott meg leginkább. 

Mindemellett kaptunk egy jó ajánlatot albérlet kérdésében úgyhogy szeptembertől egy nagyon jó barátnőm társaságában felköltözünk a nagy Budapestre. Hogy őszinte legyek, nagyon félek de egyben kellemes izgatottság is cikázik bennem. Nehezen viselem a nagy változásokat és rendesen megfejelem a mély vizet, de úgy érzem jót fog tenni egy kis önállósodás. Persze teljesen nem szakadok el itthonról (nem is tudnám még elképzelni), de anno a mindennapos ingázástól, rengeteg vonatkésésektől nagyon kikészültem és sok energiámat/időmet elvette. Ráadásul így egyetem mellett még nehezebben bírnám, hiszen sokat kell majd tanulni.


Egyébiránt szeretném a közeljövőben újra gatyába rázni a blogot, hiányzik az írás, csak valahogy mostanában nem volt úgy ihletem/motivációm, voltak nehéz időszakok, de igyekezni fogok, hiszen szeretném és olyan jó volt hogy kialakult itt egy kis közösség és rendszeresen hozzászóltatok és beszélgettünk.
Vigyázzatok magatokra és hamarosan jelentkezem! ♥

"A vers olyan az elme számára, mint a tornagyakorlat a testnek..."

Emelt magyar érettségire készülvén belefutottam egy olyan reflektálásba, aminek témája nagyon kedvemre való volt és a megoldását szeretném itt megosztani.
A megadott idézet lényege az volt, hogy néhány vers elolvasása milyen jó hatással lehet a lélekre, vagy sok esetben nem is kell teljes vers, elegendő néhány sor vagy versszak, ami elindít bennünk valamit.

Egy vers, vagy akár annak csak egy részlete simogatólag hat az emberi lélekre. Kikapcsol, szórakoztat, ám olykor elgondolkoztat és megrendít, mint például József Attila-Tiszta szívvel című verse, amiben a fiatal költő viszontagságairól olvashatunk.
A versek sok esetben igazolhatják, vagy teljesen új megvilágításba helyezhetik az olvasó problémáit és érzéseit, legyen ez akár szerelmi témájú is. A soha el nem múló, igaz szerelem témáját fogalmazza meg Juhász Gyula Anna örök című méltán híres versében. A kezdeti nyugodt, szinte beletörődő érzésekből hirtelen hangulatváltás következik és megtudjuk, hogy ez a bizonyos szerelem végigkíséri a költő egész elhibázott életét. Többszöri újraolvasás után is igen erőteljes és egyben gyönyörű élményt nyújt ez a költemény. 

A szerző idézetében azt vallja, hogy sok esetben nem is kell egy teljes verset végigolvasni, elegendő lehet az is, ha találunk legalább egy sort vagy strófát, ami igazán megfog. Számomra ilyen József Attila Nagy ajándékok tora című verse. Az egész alkotás csodálatos és érzelmekkel teli, ám egy részlete különösen megérintett és többször is visszatérek rá: "ha tested fázik, lelkem rád adom." Ez a sor magában foglal minden gondoskodást és szeretetet.
Mindezek ellenére hozzá kell tenni, hogy a versolvasás nem való mindenkinek, és nincs is rá igénye sok embernek. Az ilyen alkotásokban való elmélyülés és értelmezés magasabb érzelmi intelligenciát kíván. Ám aki időt szán a versekre, vagy csak néhány sorukra, különleges világ nyílik meg előtte, amely képes felemelni, megnevettetni, elindítani kreatív képzeletünket, ámulatba ejteni és hosszasan elgondolkoztatni. 

Nektek mi a kedvenc versetek, sorotok?